Elhunyt Révész Gáborné

Szeptember elsején életének 97. évében elhunyt Révész Gáborné (Ili néni), iskolánk egykori (1959–1987) tanára.

A középiskolát Budapesten és Szentendrén végezte. 1944-ben Dachauba, majd Bergen-Belsenbe deportálták, az itteni koncentrációs táborokban átélt borzalmak terhét egész életében hordozta. A háború végeztével egy évre egy svédországi kórházba került, hogy betegségeiből meggyógyítsák és a végletekig legyengült szervezetét megerősítsék. Magyarországra történő hazatérése után néhány évvel, 1950-ben a dolgozók esti gimnáziumában tett érettségi vizsgát. Ugyanebben az évben beiratkozott az ELTE pedagógia-filozófia szakára, 1954-ben tanári diplomát kapott. Három éven át tanársegéd volt az ELTE filozófia tanszékén, majd két évig a VI. kerületi Hegedű utcai általános iskolában tanított. 1959-ben került a Trefortba, ahol 1960-tól 1987-es nyugdíjba vonulásáig igazgatóhelyettes is volt, emellett pszichológiát, filozófiát, eseteként logikát tanított, és a világnézetünk alapjai c. tárgyat is tanította. 1960-tól 1975-ig minden nyárra nagy elkötelezettséggel KISZ- és úttörőtábort szervezett a diákságnak, amely sok tartalmas és maradandó élményt adott a résztvevő diákoknak. Ezek önellátással működtek, a szó mai értelmében nomád táborok voltak. 1989-től mintegy tíz éven át vezette az Autizmus Kutatócsoport iskoláját. Ezekben az években telefonos lelkisegély-szolgálatban is dolgozott. Idős korában is sok egykori tanítványával tartotta a kapcsolatot, közülük több rendszeresen felkereste csillaghegyi otthonában.

Kilencvenöt éves koráig kitűnő szellemi állapotban élt.

Életéről hosszan vallott 2006-ban a centropa.org szerkesztőjének, amely itt olvasható.

Itt látható az a fényképalbum, melyet a táborokról készítettek diákok azok tizedik évében.

Búcsúztatása szeptember 27-én, pénteken 13 órakor lesz az Óbudai Temetőben.

Egykori diákjai így emlékeznek rá:

„Az iskolában és az osztályunkban is természetes volt, hogy odafigyelünk egymásra, hogy segítjük egymást, magától értetődően kedvesek és megértőek vagyunk egymással. Révész Ili néni sokat tett azért, hogy ez a viselkedésmód legyen általános a tanárok és diákok között egyaránt.” (Krakler Judit (diák 1963–1975): Négy tanárról és egy párizsi utazásról. In: A Trefort szellemisége, ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium Budapest, 2024. 261.)

„Többször tanúi voltunk olyan intézkedéseknek, amelyekről úgy ítéltük meg, hogy azokban a tanárok tényleg a gyerekek érdekeit nézték. Az egyik diák például bizonyos problémák miatt átiratkozhatott a párhuzamos osz­tályba, és tovább tanulhatta azt a nyelvet, amelyet korábban elkezdett, miatta hangolták össze a két osztály órarendjét. Révész Ili néni mint igazgatóhelyet­tes több ízben is a védelmünkben vagy az érdekünkben hozott intézkedése­ket úgy, hogy ezzel konfliktusokat kellett vállalnia egyes tanárainkkal.” (Simon Anna (diák 1966–1976): Az iskoláról. In: A Trefort szellemisége, ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium Budapest, 2024. 265.)

„Nagyon szerettük az úttörő- és KISZ-tábor néven rendezett kéthetes nyári sátortáborokat, amelyekben hat-hét fős sátrakban laktunk. Révész Gáborné (Ili néni) és Honti Mária voltak éveken át a táborvezetők, de mindig volt velünk még néhány tanár. A programban kirándulások, játékok, vetélkedők, sportversenyek voltak, emellett mindennap volt reggeli torna, sátorrend-ellenőrzés, zászlófelvonás, esti tábortűz énekléssel, közös főzés, éjszakai őr­ség, időnként pedig éjszakai riadó. Demcsi bácsi felesége, Marika néni látott el minket ennivalóval. Mintegy hatvan-nyolcvan diák és négy-öt tanár vett részt ezekben a táborokban. Szalmával töltöttünk meg zsákokat, azokra fe­küdtünk, egyesek paplanhuzatba tett takaróval, mások hálózsákban aludtak. Később, amikor tanárként magam vezettem hosszú éveken át iskolai táboro­kat, nagyon sok mindent felhasználtam mindabból, amit ezekben a táborok­ban láttam, átéltem.” (Vékony Györgyi (diák 1962–1968, tanárjelölt 1972–1973): Emlékek a nyári táborokról. In: A Trefort szellemisége, ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium Budapest, 2024. 437.)

„Rotyog a gulyásleves, csábító illatok terjengenek. A konyhasátor előtt egyre nő a sor. Odabent a bográcsnál várja Révész Ili néni a csajkával várakozó­kat. Nem, ő nem a konyhaszemélyzet, hanem a Trefort utcai Gyakorlóisko­la igazgatóhelyettese. Ő osztja az éhezőknek, akarom mondani: a táborozó diákoknak az ebédet. Nincs ebben semmi különös: pszichológiaóráin már megismerhettük közvetlenségét, odafigyelését minden egyes tanítványára. Most – az 1969-es akarattyai táborban – nagyot merít minden sorban álló­nak a levesből, és közben az előző este, a tábortűznél hallott dalokat dúdolja: »Holdvilágos éjszakán, döglött macska lóg a fán«, »Egy véka béka beesett a tóba, toccs-toccs-toccs.« Aztán, ha véget ér a sor, elkiáltja magát: »Repe­ta!«. Jól emlékszem azokra a komoly, emberséges gondolatokra, amelyeket a gimnáziumban megosztott velünk az órákon és – ha problémáinkkal hozzá fordultunk – órán kívül is. Mégis, amikor diákéveimre gondolok, vele kap­csolatban ez a tábori ételosztás ugrik be, számomra ebben az emlékképben minden benne van. Megtisztelő, hogy máig baráti kapcsolatban vagyunk.” (Kőrös András (diák 1966–1970): Révész Gáborné, Ili néni. In: A Trefort szellemisége, ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium Budapest, 2024. 439.)

Ili néni 2010-ben részt vett az iskolában az öregdiák-találkozón és egy ún. nosztalgiaórát tartott egykori tanítványainak. Itt készült a következő kép. Kis híján el tudott jönni a 2022. október 7-i öregdiák-találkozóra is, részvételét az utolsó napokban mondta le.