A diákcsere programok során valamely külföldi iskola fogadja iskolánk diákjait és viszont. Általában egy-egy hétig tartanak. Az elszállásolás a fogadó diákok családjainál történik, ők fizetik az ellátást és a felmerülő többi költséget is. A gazdag programot a házigazda iskola tanárai és diákjai állítják össze. A diákcsereprogram nagyon komoly hozadéka a tanulók számára a kapcsolatteremtés, a nyelvgyakorlás, a nyelvi kifejezőkészség erősítése, az adott ország kultúrájával való ismerkedés, az élő idegen nyelvi közeg megtapasztalása.
Német diákcsere programok
A kilencvenes évek első felében épültek ki a kapcsolatok iskolánk német tanárainak szervezésében Reinbek város egyik iskolájával. Ezek a programok mintegy tíz éven át tartottak. A kétezres évektől Münster, majd Köln, a kétezertízes évektől mindmáig Jever is hasonló programsorozatok színhelyei.
Német környezetvédelmi diákcsere programok
Iskolánk diákjai 2004-től 2012-ig vettek részt az Umwelt baut Brücken (a Környezetvédelem hidakat épít) elnevezésű nemzetközi, újságírói gyakorlattal összekötött környezetvédelmi diákcsere programban. Cserepartnerünk a Münchenhez közeli unterschleißheimi Carl Orff Gymnasium volt, 2010-től pedig a Benedikt-Stattler-Gymnasium a bajorerdei Bad Kötztingből. A cserehét kutatónapján egy-egy nagyszabású környezetvédelmi projekt részleteibe pillanthatnak be a diákok a helyszínen. Az erről készült, a diákok által írt újságcikkek a megjelentek egy országos napilapban.
Francia diákcsere
A francia tanárok együttműködésében 2006-ban és 2009-ben egy svájci, 2019-ben egy belgiumi iskolával valósult meg diákcsere program.
Spanyol diákcsere
Spanyolországban 2006-ban és 2007-ben volt diákcsoport, ugyanabban az évben jöttek a spanyol diákok Budapestre.
Angol nyelvű diákcsere
Egy törökországi iskolával volt közös angol nyelvű program 2007-ben, egy hét Törökországban, egy hét Magyarországon.
Az egyes programokról majdnem minden évben részletes beszámolók jelentek meg az évkönyvekben. A német diákcsere programokból olvasható itt néhány részlet.
Egy diákcsere program mindig hatalmas élmény diáknak, tanárnak egyaránt. A diáknak az a tapasztalata, hogy a megszerzett tudás hasznosítható, megértenek bennünket és megértetjük magunkat legalább annyira felemelő, mint tanárként megélni diákjaink nyelvi fejlődésén túl társas kapcsolataik alakulását, látni kötődésüket a saját kultúránk, és nyitottságukat az idegen kultúra iránt. Látni és tudni, hogy ennek a fejlődésnek hol kísérői, hol támogatói, hol pedig katalizátorai vagyunk.
A projekt tartalmi célján túl az együttműködést, közös felelősségvállalást és közös döntéseket szolgálta. Melyik fotó lesz a legalkalmasabb, s főleg miért? Milyen gondolatmenetre fűzzük fel a kiválasztott fotókat. S miért pont arra? Milyen szöveg kerüljön a kép mellé, alá, fölé? Döntések, érvelések és indoklások – ez csak részben nyelvi fejlesztés, valójában a közösségben való működésünknek az alapja.
Nincs is annál szebb, mint amikor a diákok kezdeményeznek, megvalósítanak, s örülnek a sikernek. Persze írhatnám, hogy pont így akartuk, így terveztük, de inkább a valóságot írom: így reméltük. Annál is inkább, mert így nekünk is jutott egy szabad délután, amikor cserepartnereinkkel, a német kollégákkal „kávéházi kultúra” ismereteinket bővíthettük, s a cserehét alatt ezegyszer időben értünk haza.
Hamar elrepült az idő és azon kaptuk magunkat, hogy már a repülőn ülünk és szállunk Németország felé. Kalandos útnak néztünk elébe, rohantunk a bőröndökkel, felpréselődtünk emeletes vonatra, lekéstünk vonatot és vártunk rá, majd tanácstalanság, hogy hol kell leszállni a vonatról, kit hol vár a cserediákja, de végül mindenki megtalálta a párját és elindult hazafelé. Megismerkedtünk a fogadócsaládokkal és ismételten nagyon szerencsésnek érezhettem magam, a cserediákom szülei nagyon kedves, és vendégszerető emberek voltak.
Délelőtt egy tea-ceremóniára voltunk hivatalosak a városházára, ami nagy megtiszteltetés. Áron és Benedek egy pár mondatban bemutatták a Trefortot, valamint Budapestről is szóltak pár szót. Utána a polgármester köszöntött minket, elmesélte speciális teájuk elkészítésének minden apró titkát, így mi is hamar belejöttünk annak elkészítésébe. A ceremónia végén csoportfotó készült és bekerültünk a jeveri újságba is. Jever igazi kisváros, aktív társasági élettel, így természetes, hogy a gimnázium vendégeit üdvözli a polgármester (egykor szintén a partneriskola diákja), s a hír bekerül a helyi lapba. Számunkra persze ez is a „varázslat” része, tapasztalás, hogy a nagyvároson kívül is élhető világ van, saját karakterrel.
Epres Lotti (10. b), Szabó Éva (2015/2016)
Április elején mintegy másfél tucatnyi, hideghez szokott, észak-német diák fogadásától volt hangos a Trefort. A vidéki kisvárosból érkezett csemeték izgatottan vetették bele magukat a pezsgő pesti életbe. A vendégek roppant nyitottan és érdeklődően kóstolták a rétest, a lángost, a gulyást, miközben eloszlatták a Magyarországgal kapcsolatos sztereotípiákat a projektmunka keretében. Itt tartózkodásuk során megcsodálták a Parlamentet és a Várnegyedet, a közös kiránduláson bebarangoltuk Visegrád környékét, megáztunk a szentendrei kiránduláson és még egy idegenvezetéses dunai hajókiránduláson is részt vettünk, melyet a magyar diákok is kiváltképp figyelemre méltónak találtak. Ez a hét rendkívül tanulságos, de egyben fárasztó is volt: házigazdaként majdnem minden nap iskolába kellett mennünk, valamint a diákcserés délutáni elfoglaltságok és az esti, önállóan szervezett programok is kimerítettek minket. Mégis sokszor gondolunk azokra a pillanatokra, mikor percekig gondolkoztunk egy nyelvtani struktúrán vagy órákig egy szón, és azokra, amikor végre szavakba öntöttük a gondolatot, melyet tizedik próbálkozásra megértett a partnerünk. Rengeteg ilyen momentum volt, ilyenkor a megvilágosodás isteni másodperceiben kisimultak arcvonásaink, aztán felhőtlenül kacagtunk korábbi értetlenségünkön. Hét nap leforgása alatt vadidegenekből barátokká lettünk, hogy aztán bő másfél hónapot várjunk a viszontlátásra.
Sokunk első és egyben utolsó diákcseréje a második felvonásához ért, mikor repülőnk Henry Fuchs kapitány jóvoltából földet ért az esős Dortmundban. Az ezt követő öt-hat órás vonatút visszatekintve csak egy pillantásnak tűnik. A robogó szerelvények kristálytiszta ablakaiból kitekintve utunk során millió szélkereket és tehenet láthattunk a végtelen síkságon. Ezek az igazi jellegzetességei Niedersachsen (Alsó-Szászország) szövetségi tartománynak.
Megérkezve ideiglenes otthonainkba, csakis némettudásunkat vehettük igénybe saját magunk megértetése céljából, vagy annak érdekében, hogy ne csak értetlen faarccal üljünk a családi vacsorákon. A kint töltött hét alatt szerencsénk volt a jeveri Mariengymnasium muzeális jellegű könyvtárát meglátogatni, részt vettünk néhány tanítási órán is, melyeken örömmel konstatáltuk, hogy egészen sokat értettünk. A cserehét során megvetettük lábunkat a hűs (12°C) Északi-tengerben és a partján felgyülemlett, nagy mennyiségű, misztikus eredetű habban. Felfedeztük Bréma szűk sikátorait, Bremerhaven nagy kikötőjét és a Klímamúzeumot, amelyben éghajlati értelemben bejártuk az egész világot. Felderítettük magát Jevert, a kb. tízezer lelket számláló vendéglátó városunkat és sörfőzdéjét, mely egész Németországban híres. Ez alatt a két felejthetetlen hét alatt egy másik kultúra képviselőinek mindennapjaiba nyertünk betekintést, korántsem kívülállóként, hiszen legtöbbünknek melegszívű és bőkezű fogadtatásban lehetett része. Komoly barátságok szövődtek, és a német nyelvhasználatban is módfeletti jártasságot szereztünk.
Garamvölgyi Eszter (11. a) (2012/2013)
