(1925-től 1937-ig volt az iskola tanára)
Mint a volt tanárok veteránja…
Nem tudom megindultságomat elfojtani, ha engem, a Gyakorló Iskola volt tanárját, a régi utolsó mohikánját emlékeimről kérdeznek.
Emlékezni mi volna más, mint őrizni a folytatódást, hogy régi érdemek áramlanak a jelen és jövő eredményeibe, s bennük egységgé, élővé lesz nemcsak a látható, hanem a már láthatatlan munkatársak közös erőfeszítéseiből is mindaz, ami érték.
Kerek ötven éve kerültem először kapcsolatba a Gyakorló-gimnáziummal, mint latin-görög szakos gyakorló-tanárjelölt. Három év múlva ugyanoda helyettes tanári megbízást kaptam, s kétesztendei működés után rendes tanárrá és gyakorló-középiskolai tanárrá neveztek ki. Tizenkét esztendőt töltöttem itt vezető tanárként 1937 decemberéig.
Pályám szempontjából – a végállomásról visszanézve, tisztán látom – szerencsés volt a kezdet, már a gyakorló időm is. Latin vezető tanárom dr. Staud János, szuggesztív erejű, kiváló irányító volt. Nemcsak reám, hanem jelöltjei mindegyikére pedagógiailag mélyen átalakító hatást tett. Szigorú volt, szigora azonban erkölcsi komolyság volt, igazságossága kérlelhetetlen. Tárgyilagos volt; amit elvárt, abban csaknem ridegen maximális volt. Módszeres volt; módszeressége azonban mintaszerűt mutatott. Amellett szakadatlan önképzésre, fegyelemre, fegyelmezni tudásra ösztönzött. Mindezek a jelölt, barátságosabb természetével, pedagógiai erószával összeötvöződve az oktatást a velejáró fáradságokat feledtető tiszta örömök forrásává tették. A latin órákon nyert indítások tettek képessé arra, hogy még az első félév közepén önállóan vehettem át a tanítást másik szaktárgyamból az iskolai év végéig. A későbbiekben simán bele tudtam illeszkedni a testület pedagógiai gyakorlatába.
A Gyakorló-gimnázium, főként azután, hogy dr. Staud János lett az intézet igazgatója, az első világháború s az azt követő évek átmeneti megtorpanása után újra megtalálta a kapcsolatot az intézet hőskora két nagy pedagógus-egyéniségének, Kármán Mórnak és Waldapfel Jánosnak elveihez, hogy a tanárt a tanuló iránti okos és cselekvő szeretet vezesse, becsülje meg a tanuló személyiségét stb. Így fejlődött az iskola újra korszerű elmélettel alátámasztott, egységes módszeres felfogású intézmény mintaképévé.
Ennek az egységes szellemnek a kialakulását és fenntartását szolgálta az a gyakorlat, hogy a megüresedett állások betöltése a tanári testület ajánlása illetve jelölése alapján történt. Hasonlóképpen kedvezően hatott a közoktatásügyi kormányzatnak az az intézkedése is, amely a gyakorló-középiskolai tanárok kiemelt státusának megszervezésével nemcsak méltányolta a gyakorló-iskolában folyó magasabb szintű pedagógiai munkát, hanem a szolgálati időbe beszámított 7 évi kedvezménnyel a gyakorló-iskolába való bejutást is kívánatossá tette.
Midőn százesztendős fennállásnak jubileuma alkalmával mély megilletődéssel köszöntöm pedagógiai működésemnek első színhelyét, egyúttal megköszönöm, hogy újra felidézhettem annak a nagyszerű pedagógiai szellemnek az emlékét, amely az itteni működésem idején a testületet eltöltötte. Megismételhetem hálás köszönetemet mindazoknak, akik ajánlásukkal gyakorlóiskolai pályafutásomat egyengették, akikkel közös törekvések munkagondok kapcsoltak össze.
Hadd szólítsam őket nevükön ide, az ünnepi fények melegébe – nemcsak aktuális, hanem aktív is a múlt – az ünnepi fények az ő érdemeiket is visszatükrözik: Szíjártó Miklós, a kísérleti fizika középiskolai úttörője, Pályi Sándor, az iskolán kívüli népművelés lelkes propagálója, Papp Ferenc dr., az elmélyült Kemény- és Gyulai-kutató, Kármán Ferenc, az apai hagyomány éber őre és a fiatalabbak: dr. Alszeghy Zsolt, Bielek Dezső, Bokor László, dr. Császár Ernő, Danczer Béla, dr. Dékány István, Geduly Olivér, dr. Gombos F. Albin, Govrik Sándor, Grőger Rezső, Kronberger Ede, Martos János, Schidella István, Sipőtz Pál, dr. Wagner József. Valamennyien részesei annak, hogy helyemet nemcsak a gyakorló-iskolában, hanem később a budapesti Tanárképző Intézetben főiskolai tanárként is meg tudtam állni.
Kívánom, hogy a százesztendős gyakorló-iskola (manapság is vajúdás után újra) megtalálja őt megillető helyét a magyar közoktatás rendszerében. Évenként útjukra bocsátott gyakorló-tanárjelöltjeivel váljék alkalmassá a magyar középiskolai oktatás elvszerű megújítására, és sohase szűkölködjék lelkes, mély tudományú munkatársakban!