Gerőcs László tanár úr emlékezete

Szeptember 30-án 72 éves korában elhunyt Gerőcs László tanár úr, aki 1982-től 2019-ig tanított matematikát és vezetőtanárként matematikatanítást a Trefortban.

Szenvedélyesen szerette a matematikát, fáradhatatlanul munkálkodott azon, hogy a diákjaival is megértesse és megkedveltesse azt. A vezetőtanári munkában is nagyon elkötelezett volt, alaposan és részletesen elemezte a tanárjelöltek óráit, akik igen sokat tanulhattak tőle a szakmódszertan területén. Hétköznapi szituációkban sokszor lehetett őt azon kapni, hogy egy-egy matematikai problémán gondolkodik papírral és tollal a kezében. Matek faktos csoportjait rendszeresen meghívta a saját balatoni nyaralójába a vizsgákra történő néhány napos további felkészülésre. Tizenkilenc éven át volt osztályfőnök, négyszer vitt végig osztályt még a négyosztályos (1983-1999), egyszer pedig három éven át a hatosztályos (2002-2005) rendszerben. Húsz éven át (1984-2004) szervezett és vezetett biciklitúrákat az osztályainak. Ő volt az egyik kezdeményezője az iskolai matektáboroknak 2007-ben, sok éven át tevékenyen részt is vállalt a tábor szakmai programjának kialakításában. A kilencvenes évek elejétől kezdve sok feladatgyűjteményt alkotott, ezek az egész országban segítették az egyetemi felvételire készülő diákok munkáját. Ugyanebben a témában televíziós műsorsorozata szintén hosszú időn át népszerű volt.

Egykori diákjai a 2019-es nyugdíjba vonulásakor készített húsz perces videóban így vallottak róla.

A 2024 szeptemberében megjelent könyvben így emlékeznek rá:

„Gerőcs tanár úr az osztályfőnöki órákon kifejezetten jó beszél­getési témákat vetett fel, szerettük ezeket is. Áttételesen a demokrácia egyik alapelvére nevelt bennünket azzal, hogy a közös döntéseinket úgy hoztuk meg, hogy leborultunk a padra, hogy ne lássuk egymást, ő feltette a kérdést, mi pedig kézfeltartással szavaztunk. Az osztályunk nagy többsége jól érezte magát a közösségben, néhányan kevésbé, ők a perifériára szorultak. Gerőcs tanár úr azonban nagyon hatékonyan tudta az osztályközösséget építeni. A matekórákon pedig, ha szükség volt rá, ha néhányan nem értettek valamit, akkor akár százszor is elmagyarázta ugyanazt, mindig más és más módon. Bárki bármit kérdezhetett, a légkör szabad volt. Jóval az érettségi után is, ha matematikáról volt szó, abból éltem, amit Gerőcs tanár úr tanított nekünk. Bár nem voltam reál beállítottságú, néhányszor még korrepetáltam is diáko­kat matekból.” (Hegedűs Ildikó (diák 1979-1987): Az iskola szellemiségéről. In: A Trefort szellemisége, ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium, Budapest, 2024. 283.)

Gerőcs tanár úr osztályfőnökként és matematikatanárként is gimnáziumi éve­im egyik legmeghatározóbb tanára. Hatalmas szakmai tudás jellemezte, áradt belőle a matematika iránti rajongás. Emberközelivé, szinte kézzel foghatóvá tette azt számunkra, a tanításán keresztül azt éreztük, hogy a matematika nagyon elevenen benne van a világban, a természetben. Osztályfőnökként nagy hangsúlyt fektetett a közösségépítésre. Komo­lyan vette az osztályfőnöki órákat, ezeken nevelési célzatú beszélgetéseket kezdeményezett, olyan problémákat hozott kiindulásul, amelyek tartalmas vitákhoz vezettek. Kamaszkori csínytevéseink kapcsán (egyszer például rá­zártuk egy tanárra az osztályterem ajtaját, máskor kiszöktem a szomszédos presszóba a szerelmemhez) ugyanakkor sok küzdelmünk is volt vele. De le­hetett, és szabad volt vele vitatkozni. Kíváncsi volt ránk, odafigyelt a diák­jaira, észrevette, ha valakinek gondja, megoldandó nehézsége volt. Az általa szervezett nyári biciklitúrák igen nagy kalandok voltak számunkra. (Lovas Gabriella (diák 1991-1995): Az iskoláról. In: i. m. 303.)

„Gerőcs László osztályfőnökünk nagyon mély nyomot hagyott bennem. Nem voltam kifejezetten matekos érdeklődésű, sőt, az általános iskolában egyáltalán nem kedveltem és nem is igen tudtam a matekot. A gimnáziumban inkább a humán tárgyak kötöttek le, és ebben az irányban is tanultam tovább, de Gerőcs tanár úr megszerettette velem a matekot. Úgy tanított, hogy átalakult a kapcsolatom a matematikával, az óráin megláttam annak szépségeit. Ez komoly motivációt adott a tanuláshoz. Akkoriban ő vezette a televízióban a Repeta című műsort, így kicsit az volt az érzésünk, hogy ő »az ország matektanára«.

Az osztálykirándulásokon mindig kreatív, közösségépítő feladatokat adott nekünk, nagyon szerettük ezeket. Például a vacsora utáni programban kisebb csoportokra osztott bennünket, és mindegyik csoportnak egy meg-adott stílusban elő kellett adni egy ismert történetet. Már a betanulásból is, de az előadásokból aztán különösen óriási jókedv és egy nagyon vidám közös este kerekedett. Az általa szervezett nyári biciklitúrákat is nagyon élveztük. Egészen kiváló humora volt, ezt is nagyra értékeltük, és ez min­denféle helyzetben sokat számított.

Mély figyelemmel fordult felénk. Érdeklődött a problémáink iránt, és tudtuk, hogy az így kialakuló beszélgetésekben hallgathatunk rá. Talán azért is tudott bennünket megérteni, mert velünk közel egyidős gyermekei voltak. Pedagógiai módszereiben, a diákokkal való kapcsolatában ideális összhangot teremtett a szigorúság és a lazaság között, mindig tudta, hogy mikor kell az osztállyal szemben közvetlen tanári irányítást alkalmazni, és mikor milyen mértékben ad nekünk szabadságot. (Tóth Anita (diák 1995-1999): Az iskoláról. In: i. m. 323-324.)

„Gerőcs tanár úr, aki a matek faktot tartotta, meghatározó tanárunk volt. Soha senkiben sem ke­letkezett rossz érzés, ha valamit nem értett, és ezt elmondta, a tanár úr sem vált soha türelmetlenné ilyen esetekben. Nagyon jól egyben tudta tartani a faktos csoportot, még a balatoni nyaralójába is elvitt minket matekozni.” (Valovics Nikoletta (diák 2007-2013): A Trefortban töltött hat esztendőről. In: i. m. 380.)